Sokan azt mondják, "ez csak egy kutya".
Igen, tényleg csak egy kutya.
Nem tud beszélni, nem mehetünk együtt moziba vagy vásárolni, nem tud tanácsot adni, baromi sokba kerül, előfordul hogy bekakil vagy bepisil, esetleg más kárt csinál. Ráadásul baromi akaratos, ami már a fajtáját tekintve sem meglepő. Ha meglát egy macskát az úton, akkor képes leszakítani a fél karomat, és reggelente úgy kelek fel miatta mint egy nyomorék mert hiába van nagy ágyam ő nyilván a nyakamban alszik.
Csak egy kutya, ráadásul nem minta kutya, kicsit sem.
De ez a kutya az, aki amikor hazaérek olyan boldogan üdvözöl hogy percekig képtelen vagyok levenni a kabátom vagy a cipőm, mert biztos hogy nem engedi.
Ez a kutya az, akinek a szuszogása az utolsó amit hallok elalvás előtt, és ugyanez a hang az első ébredés után.
Ez a kutya az, akivel időnként hosszú órákat töltünk elnyúlva az ágyon, amikor én félálomban csak bámulok ki a fejemből, ő pedig rárakja a kis fejét a lábamra.
Ez a kutya az, aki nem neheztel érte ha ideges vagyok, elfogok késni és esetleg hangosabban vagy csúnyábban szólók rá mint kéne, ellenben ő az első aki lenyalogatja a könnyeimet, amikor már nagyon elegem van.
Ez a kutya az, aki mellett naponta eszembe jut hogy mennyire szerencsés vagyok. Mert ő van nekem és mert rengeteg dologra tanított meg, amik nélkül most nem az lennék aki vagyok. Persze, volt életem előtte is. Csak éppen vele együtt minden sokkal jobb, színesebb, több és teljesebb lett.
Szóval igen, ez valóban csak egy kutya. Másnak. Nekem a társam, a legjobb barátom, és az életem egy olyan része, ami nélkül már nem működnék úgy hogy kell.