Durván három-négy évvel ezelőttig átkozottul nem érdekelt a szerepjáték. Noha volt már részem akkor kalandban, de komolyabb érdeklődést csak pár hónapnyi érlelődés hozott. Lassú vagyok, na!
Az első szerepjáték, amivel tartósabb kapcsolatot építettem fel, a Vampire világa volt. Az első kaland pedig ironikus komolytalan képben őgyelget. Gyermeki hozzáállásom a dologhoz nem könnyítette meg a helyzetemet ("Mi a fene ez, bakker, hagyj ezzel kérlek békén......") , de a mesélő türelmes volt, s jószívűen kedves, mint mindig amióta ismerem.
A novemberi csípős hidegtől dideregve léptem be a kicsiny boltba, ahol társaim elfoglalták a különtermet a játékra. Helyből nem láttam semmit - bepárásodott a szemüvegem - türelmem sem igen volt, de mégis meghallgattam egy rövidke előadást a vámpírok világáról.
Ki is választottam a klánomat: Tremere. Utána csináltam egy gyöpös karakter. A kaland rögtön úgy kezdődött. hogy vérpontjaim száma nem ütötte meg azt a minimális szintet, hogy naplemente után fel tudjak ébredni. Bénító éhség ....:)
Valahogy aztán felébresztettek, hoztak nekem egy pizzafutárt. Sajnálom is, hogy csak a vérét kívántam.....
Aztán aznap hosszabb menetre nem volt lehetőség, időhiány miatt.
A következő kalandból viszont igyekeztem aktívabban kivenni a részem.
Nosza, egy észak-németországi falucska fogadójába kellett eljutnom. Persze, hogy léghajóval utaztam a ködös Angliából. Még mindig egy kis gyöpös Tremere valék, s az úton elszórakózék vala egy csöppnyi mutánssal akire nem hatott a bűbájom. Na ez felbőszített, elő a stukkert, s ha jól emlékszem csak a kapitányt hagytam életben, aztán tíz emelet magasából kihullajtottam magam a hajóból. "Kicsinyt" széttörtem magam, feláldoztam jónéhány vérpontot a gyógyulásomra, de megérte. Patkány vérrel csillapítottam az előtörő őrjöngést, cafatokban logó ruhában s véresen sikerült eljutnom a fogadóba, ahol - találkozván a többi játékostársammal - megkaptuk a küldetést.
Valaki rituális gyilkosságokat követ el egy északi városban.....
Persze a játékot azóta sem játszottuk végig, igazából ennyi év alatt még egyetlen egyet sem sikerült végig játszanunk. De mindig nagyon jól szórakoztunk.