Napi gondolatok

Éled az életed. Felkelsz, tanulsz, dolgozol, végzed a dolgod. Néha kikapcsolódsz, vannak barátaid, van hobbid. Minden kerek és szép. Egy nap közlik veled az ötéves túlélésed esélye 50 %. Feladod.
Aztán történik valami. Meghallasz egy hangot. Éjjel arra ébredsz, hogy álmodtál valamit. Talán nem is emlékszel az álmodra, csak az érzésre. Életre kel benned valami. Valami, amiről már azt hitted, elveszett. Látszólag minden változatlan, de belül…belül vágyni kezdesz. Akarod. Várod hogy találkozz vele. Mert tudod, hogy ettől, általa lennél szabad. 
Az érzéstől, hogy újra élsz. Újra úgy élsz, ahogy szeretnéd. Szenvedélyben. Szenvedélyben az élettel. Vele. 
Elszomorodsz, mert nehéz. Hiszen ki értené meg, hogy mi zajlik benned? Agyalsz. Távolodsz. Meggyőződ magad, hogy ez így jó. Így nem kockáztatsz, nem lesz fájdalom. Igaz, hogy boldogság sem, de már nem számít. Így hát megpróbálod elengedni Őt. Megpróbálsz újra „normális” lenni. Létezel tovább. De rájössz, hogy mekkora fájdalmat okoztál neki. Ezt nem teheted. Együtt, ketten talán sikerül. Szeretni, lenni, élni.