Szóval, ma megvolt a PET CT vizsgálatom. Egyelőre nem mondtak semmit csak komor képpel közölték, hogy majd kiértékelik s közlik az eredményt. Amíg várakozom elküldtek a pszihomókushoz. Mert mint mondták a Mosolygó Lányból egy bögőmasina lett. Csak megkérdezték hogy vagyok s nem tudtam válaszolni a sírástól. Legyen meg az akaratuk. Oly mindegy.
A beszélgetésünk egész jóra sikerült, megkönnyebültem egy kicsit. Rájöttem hogy neki mindent elmondhatok, köti a titok tartás, senkinek nem adja ki a titkaim. Végre szabad lehettem, nem kellett attól tartanom, hogy egy harmadik fél mindenről tudni fog. KÖSZÖNÖM!
A javaslatára leírok néhány dolgot ami örömöt okozott.
Szóval kezdjük:
1. Az elmúlt 5 hónap tele volt imádni való emberekkel (nevüket most nem írom le) humorral, drámával, szerelemmel...szóval mindennel ami kell. Sokat nevettünk a szerelmemmel, nagyon sok szép időt töltöttünk együtt. Annak ellenére, hogy nagyon sokszor voltam rosszul. De ő valahogy mindig fel tudott dobni valamivel. Elterelte a figyelmemet, utolag is nagyon köszönöm neki!! Nélküle nem hiszem hogy sikerült volna. Csináltunk egy-két őrűlt dolgot együtt amire nagyon jó visszaemlékezni.
2. Megértem a tavaszt. Bár nem sokat látok belőle az ablakon keresztül, de nagyon korán kelek mindig s hallom a madarak énekét a reggeli csöndben. Hallom ahogy beindul az élet az utcán s a házban.
3. Van egy nagyon jó barátnőm. Imádlak drága Csillukám. Te mindig mosolyt tudsz csalni az arcomra még akkor is ha éppen halálvágyam van. Bár a férjed elég „nehéz természetű“ ember. Te vagy az én ragyogó napocskám.
4. Van egy imádni való bátyám. Mindent megtennék érte ahogy ő is megtesz értem mindent. Bocsánat amit ellened tettem. Nem hallgattam rád.
5. Már nem fulladok éjszaka, bár még mindig felébredek s nehezen tudok visszaaludni. De vissza a pozitív dolgokhoz
Mára egyelőre ennyi. Nagyon nehéz ma a jó dolgokra gondolnom.
Ui.: (mert ezt muszáj leírnom) Mindenkit szeretek s tisztelek, legfőképpen azért mert harcolnak az élettel, az életben, önmagukért, másokért. Mert mindenkiben van mit szeretni. Optimista lélek lévén máshogy talán nem is szemlélhetném a dolgokat, az embereket.
Nem szeretek találgatni, kinek mi a baja velem. Tippelésben sosem voltam jó, különben már ötös-lottó nyertes lennék, unatkozó milliómos (de jó is lenne :D ) Igyekeztem a lehető legőszintébb lenni mindenkivel s tény vannak olyanok , akikkel ez nem jött össze. De hátba nem támadtam senkit. Nem hazudtam csak azért hogy nekem jobb pozicióm legyen.
Nem vagyok haragtartó típus, főleg ha szeretem az illetőt aki megbántott, függetlenül a sérelem mértékétől.
Ennyit sikerült csak leírnom itt a pszihomókusom szobájában. Lejárt az időnk. Mennem kell.