Takarítsd ki lelked lomtárát. Emlékeket őrzől, amelyek néhol akadályoznak. Láss tisztán: érzelmeid csak akkor emelnek eléd gátat, ha őket akadálynak nézed. Ne a célodat érezd, hanem az utat lásd magad előtt, az legyen a  te célod.  Minden fény amit magadba engedsz, ugyanannyi sötétséget szorít ki. A ...

Szomorúan pislantott fel kalyibájának hézagos tetejére. A faágakból összeeszkábált tető itt-ott lyukasnak tetszett, ezt támasztotta alá a telihold be-beszivárgó fénye. Kékezüst nyalábok áztatták a kis kunyhó poros talaját, halovány fényt vonva a sötétségbe.  Lanora ...

Nem csak energiavámpírok vannak. Léteznek életvámpírok is. Akik még veszélyesebbek. Mert az életedre telepednek rá, és elveszik. Észre sem veszed, de már nincs saját életed. Minden percedet hozzá igazítod. Mert azt hiszed, milyen kiváló barátod. Amilyen nincs több. Hát ilyen valóban nincs. Kisajátít. Mert neki nincs ...

Nem vágytam sok mindenre az életemben.  De aztán egy napon meghallottam a hangját s rá kellett jönnöm, hogy nincs annál erősebb vágy, mint amikor a másik közelségére vágyunk. S elindult egy ördögi kör, amiből képtelenség kiszállni. Elindult egy játék amit férfi s nő ösztönösen játszik egymással. A ...

  – Béke veled – köszönt az angyal kedvesen, miközben leült a macska mellé egy vastag faágra, lerázva arról a havat. – Szervusz. – a macska kinyitotta egyik kék szemét, lustán ránézett az angyalra, aztán visszafordult. Az angyal a szárnyai alá húzta meztelen lábait, és lenézett. Alattuk havas kert ...

Hangom vékony, lelkem gyenge Messze vágyom, nagyon messze Hogy életem megpihenjen Még ha csak egy szívdobbanásnyit is! Rászorulok, hidd el végre Fáradt vagyok, s alvás nem segít Pihenésre van szükségem Nem földi létre Fáj, fáj minden mozdulat Lelkemen sebek, habozok, de feltépem Hadd ...

Karcsú fatörzs, lombos ág, Rajta madár, mint kis virág Izeg-mozog, s dalolgat Másokat csalogat     Rám nem is kíváncsi Szárnyát rázza, hangját kiereszti Vígan énekel a virág, Párját rejti a szomszéd ág.   Átlibben, s csendben figyelgetem S ...

      Korok sora vési arcomba az időt. Pókhálóként vesz körül az éjszaka melynek csendje eltűnt gondolatokat csal elő egy mélyebben fekvő rétegemből. Gondolkodom. Az élet csak egy elmélet?       Az előttem heverő fénykép az asztalon teszi elevenné a múltat. Ekkor súlyos könnyek húzzák tenyerembe arcom s már csak egy ...

    Nem akkor van az ember egyedül ha nincs mellette senki, hanem amikor már az emlékeit is elvesztette. A rég látott napok, érzések felidézett szelleme halovány árny lesz, majd az is semmivé foszlik. Mint megannyi régi vágyunk, céljaink, álmaink....mint mi magunk.     Ahogy elvész az életnek fonala, elfogy, mert el kell fogynia, s csak a ...